A távolság és a háromórás időeltolódás miatt nem a megszokott ritmusban zajlott a magyar válogatott felkészülése a mérkőzést megelőző napon. Az elmúlt évek gyakorlata ugyanis az volt, hogy – maradjunk ennél a meccsnél – csütörtöki játéknap esetén szerda délelőtt Telkiben edzett, majd az ebéd után elrepült a találkozó helyszínére Marco Rossi szövetségi kapitány együttese, ahol a hivatalos sajtótájékoztató előtt (vagy utána, nem is lényeges) a játékosok már nem edzettek, majd sétálgattak a pályán, megismerkedtek a körülményekkel, a gyepszőnyeg minőségével, a fényviszonyokkal.
Ám most a keddi edzést és ebédet követően indult útnak a nemzeti csapat Jereván felé, így szerdán már az örmény fővárosban ébredtek a játékosok. Délelőtt könnyű séta szerepelt a programban, ezúttal pedig a sajtótájékoztató után edzett a csapat a Vazgen Szargszjan Stadionban – ahol már csak ötszáz jegy maradt, vagyis vélhetően telt ház előtt lépnek pályára a felek.
Helyi idő szerint tíz perccel tizenhét óra után (Magyarországon délután két óra után nem sokkal) érkezett a stadion sajtótermébe Jegise Melikjan szövetségi kapitány, valamint az Ararat 33 éves futballistája, Karen Muradjan, aki a két gárda budapesti mérkőzésén (októberben 2–0-ra győztek a mieink) a 79. percben állt be védekező középpályásként. A terem végén az operatőrök kamerái azonnal forogni kezdtek, a teremben pedig mintegy negyven sajtómunkás követte az eseményeket.
Az örmény sajtótájékoztató után a házigazdák megtartották utolsó edzésüket, a kapusok természetesen különvonultak a sarokba, ott melegítettek, a mezőnyjátékosok pedig a megszokott cicázással, passzolgatással hangoltak a gyakorlásra.
Amíg a magyarok meg nem érkeztek, sikerült besurranni az öltözőfolyosóra, ahol egyfelől több képen is felfedezhettük Varazdan Harojant, a Kazincbarcika játékosát, és beleshettünk a magyar öltözőbe is, ahol előre bekészítették a banánt, a frissítőket, a vitaminokat. A játékosoknak már nem a régi időket idéző padokon kell majd üldögélniük, mindenki kényelmes fotelban foglalhat helyet, ám azért láttunk meglepőt: az öltöző végében, a fő helyen egy íróasztal és egy szék várja – vélhetően a szövetségi kapitányt, aki mint osztályfőnök beszélhetne onnan a labdarúgókhoz.
Magyar idő szerint nem sokkal 15 óra után ült le a sajtó képviselőivel szemben Marco Rossi, valamint Kerkez Milos, a Liverpool légiósa.
Az első kérdés az olasz szakemberhez a csütörtöki ellenfélről szólt, erre főleg az örmény kollégák voltak kíváncsiak.
„Az örmény csapat nehezen indult a világbajnoki selejtezősorozatban: Portugália nagy különbséggel legyőzte itt, Jerevánban – fogalmazott Marco Rossi. – A folytatásban aztán megmutatta, sokkal többre képes, más szinten is tud teljesíteni. Írországot legyőzte ebben a stadionban, Dublinban is egyenrangú partner volt, és Budapesten magunk testközelből tapasztalhattuk, milyen kellemetlen ellenfél. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy lebecsüljük a riválist, buták lennénk, ha így tennénk! A hozzáállásunknak kell rendben lennie, ezzel nem volt gond ezen a négy mérkőzésen, nyomást kell helyeznünk a hazaiakra, mert ha nem így teszünk, az örmény csapat veszélyes lehet ránk.”
Ezzel együtt nem lehet kérdés, mi a magyar válogatott célja a csütörtöki összecsapáson.
„Olyan ez, mint egy misszió – mondta a kapitány. – Tudjuk, mi a feladatunk, mi a célunk, nem lehetünk és nem is leszünk nagyképűek. Nem gondoljuk, hogy mi valami különleges szupercsapat vagyunk, de azért jöttünk, hogy megszerezzük a három pontot, szeretnénk elérni a csoport második helyét. Nem lesz egyszerű ez, szenvedni, küzdeni kell majd a sikerért, ezzel tisztában vagyunk. Felkészültek és motiváltak vagyunk.”
