A magyar labdarúgó-válogatott megnyerte a kulcsfontosságú mérkőzését Örményországban! Az 1–0-s sikera három pontnál is többet érhet: ha a Dublinban 20.45 órakor kezdődő meccsen Portugália legyőzi Írországot, megvan a pótselejtezőt érő második hely!
Volt miért harcolnia a magyar válogatottnak.
Egyrészt a három pontért és azzal együtt a hőn áhított, rájátszást érő második helyért, másrészt Fülöp Márton emlékéért. Tíz év távlatából is borzasztó leírni: a néhai kiváló kapus 2015. november 12-én, a Norvégia elleni Európa-bajnoki pótselejtező első felvonásának napján hunyt el – akkor az érte is küzdő csapat csodálatos sikert aratva, 1–0-s győzelemmel tette meg az első lépést afelé, hogy 44 esztendő elteltével újra részt vehessen a kontinenstornán.
Mostanság nem az Eb-, hanem a világbajnoki kvalifikáció a tét, ezen a téren egy negyvenéves átkot kellene megtörni, hiszen legutóbb 1986-ban rendeztek vébét úgy, hogy azon Magyarország is érdekelt volt… Szóval, volt miért – és volt kiért apait-anyait beleadni.
Aki korán érkezett, kicsit várnia kellett…
Más kérdés, hogy még a házigazdák is bizakodhattak abban, hogy a selejtezősorozat végére felkapaszkodnak az F-csoport második helyére. Nem csoda, hogy a szervezők telt házban reménykedtek, a leglelkesebb drukkerek már két és fél órával a kezdés előtt ott toporogtak a Vazgen Szargszjan Köztársasági Stadion főbejáratánál. Apró szépséghiba, hogy a kapuk csak két órával a kezdés előtt nyíltak ki… Akkor már hallatszott a magyarok szurkolósereg hangja is: ahogy azt már megszokhattuk, a fanatikusok együtt vonulva közelítették meg az 1935-ben épített, az elmúlt kilenc évtizedben több felújításon is átesett, de a maga báját így is megőrző arénát.
Amelynek gyepére Dibusz Déne abban a tudatban futhatott ki melegíteni, hogy vele kezdődik a magyar válogatott összeállítása. Jóllehet ez különösebb meglepetést nem keltett Tóth Balázs sérülése után, borítékolható volt, hogy Marco Rossi a Ferencváros kapuvédőjének szavaz bizalmat. Akiben egyebek mellett azért is lehetett bízni, mert az eddig hat világbajnoki selejtezőn kapott lehetőséget kezdőként, és egyszer sem volt vesztes csapat tagja: öt győzelem és egy döntetlen áll a neve mellett. Csupán a történeti hűség kedvéért tesszük hozzá, hogy van egy „hibapontja” is, de az Albániában elszenvedett 1–0-s vereség alkalmával nem ő védett, „csak” a szünetben állt be Gulácsi Péter helyére.
Ahogyan Dibusz bevetésén, azon sem csodálkoztunk, hogy a mezőnyjátékosok közül ugyanazok kaptak lehetőséget, akik a legutóbbi, Portugália ellen 2–2-re végződő találkozón. Ami az örményeket illeti, Jegise Melikjan dolgát sérülések és eltiltások is nehezítették, négy alapemberével sem kalkulálhatott. A Puskás Akadémiában légióskodó Georgi Harutjunjant csatasorba állíthatta volna, de végül a cserék közé jelölte – na, ez már felért egy meglepetéssel.
Talán az is, hogy a Fradi kölcsönjátékosaként ezt a szezont az orosz Akronnál töltő Edgar Szevikjan viszont már az első perctől fogva a pályán tartózkodhatott. Hogy lesz-e számára visszaút a zöld-fehérekhez, ma még nem tudni, de az Jerevánban kiderült, hogy az FTC futballistáival remek viszonyt ápol, legalábbis erre következtettünk abból, hogy amikor a két csapat labdarúgói az elmaradhatatlan „pályabejáráson” vettek részt mintegy kilencven perccel a kezdést jelző sípszó felhangzása előtt, hosszasan beszélgetett Varga Barnabással, Dibusz Dénessel, Tóth Alexszel és Gruber Zsomborral. Néhány méterrel odébb pedig a felcsúti különítmény társalgott mosolyogva…
Örmény-magyar barátság: ferencvárosi és felcsúti játékosok beszélgetnek
Aztán ideje volt felfüggeszteni a barátságot: a Spanyolországból érkezett játékvezető, José María Sánchez jelt adott a kezdésre! Az örmények indították útjára a labdát, és volt rá sansz, hogy gyorsan elvégezzenek még egy középkezdést: a harmadik percben Sallai Roland beadása után Varga készítette le a labdát Bolla Bendegúznak, a 13 méteres lövés azonban fölé szállt. Az ötödik percben Schäfer András indult meg ígéretesen, de szerelni tudták, majd Sallai középre lőtt labdája gurult el a kapu előtt.
Az első tíz perc magyar fölényt hozott, és a 11. percben is azt jegyezhettük fel, hogy Szoboszlai Dominik szögletét követően Varga fejelt fölé. Feltűnő volt, hogy a hazaiak mennyire nem siettetik a játékot, ha ők jöttek bedobással, kirúgással vagy szabadrúgással, igencsak kényelmesre vették a figurát, meglehet, ez is taktikájuk része volt. Alább is hagyott valamelyest a mieink kezdeti lendülete…
Schäfer András minden labdáért megharcolt (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
A 26. percben adódott az első lehetőség Örményország előtt, szerencsére Szevikjan kísérletét Szalai Attila blokkolta. Noha még mindig Magyarország birtokolta többet a labdát, sok volt a pontatlanság, különösen a jobb oldalon akadozott a gépezet. De kit zavart ez a 33. percben, amikor Szoboszlai Dominik bal oldali beadását Varga kilenc méterről úgy fejelte a kapu jobb oldalába, ahogy azt kevesen tudják (0–1)?!
Varga Barnabás fejjelt juttatta vezetéshez a magyar válogatottat (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
A 15 ezer néző befogadására alkalmas, erre a meccsre meg is telő stadion vendégszektorban addig sem honolt csend, de a gólt követően csak ezer boldog magyart lehetett hallani. S mekkora vidámság lett volna, ha a 39. percben Sallai lövésébe nem lép bele Szergej Muradjan, vagy ha négy minutummal később Schäfer 9 méteres perdítését nem fogja Henri Avagjan – a feltételes módból is kikövetkeztethető, hogy a szünetig maradt az egygólos magyar előny. Félreértés ne essék: ennek is tudtunk örülni!
Csere egyik oldalon sem volt a két félidő között, de az örmények jobban kezdték a másodikat, mint az elsőt, Szevikjan többször is bátran megindult. Jóval visszafogottabb volt a magyar együttes, amit megérezhetett Örményország, mert elszántan ment előre az egyenlítésért. Marco Rossi is látta, hogy megtört a lendület, a 61. percben Bolla helyére becserélte azt a Lukács Dánielt, aki az október 11-én a Puskás Arénában 2–0-ra megnyert mérkőzésen az első gólt lőtte. Most Szoboszlai szerezhette volna a másodikat, és nem is rajta múlt, hogy nem lett 2–0, hanem a Sallai középre gurítása után a csapatkapitány elől hatalmasat mentő Szergej Muradjanon.
Willi Orbán mindig ott volt, ahol kellett! (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
Az örmények alaposan feltüzelték magukat, a 65. percben Eduard Szpertszjan lövése zúgott el a léc fölött. Hetven perc elteltével újabb két csere következett: Sallai és Callum Styles helyére állt be Tóth Alex és Vitális Milán. Minden magyar még egy gólra vágyott, persze magyarra, és a 77. percben meg is volt erre az esély: Lukács centerezését Varga előbb lekezelte, majd letette a labdát Tóthnak, aki 14 méterről a jobb kapufa mellé lőtt.
A 80. percben Najar Tiknizjan lábában volt az egyenlítés, de ziccerben, 11 méterről mellé lőtt. A hajrában utolsó cserelehetőségét is kihasználta Marco Rossi, Kerkezt Nagy Zsolt váltotta, míg a cél egyértelmű volt: bármi áron megőrizni az előnyt!
Ez végül sikerült (bár az utolsó másodpercekben Arajik Elojan nagy helyzetben „eltörte” a labdát…), így Magyarország megtette, ami tőle telt, győzelmével tett egy újabb lépést a továbbjutás felé. Az pedig felemelő volt, ahogy a lefújást követően az ünneplő magyar szurkolók és a játékosok együtt skandálták Fülöp Márton nevét.
Szóval, ami Szoboszlaiékon múlt, hozták, így Jereván azzal búcsúzik, hogy Magyarország egészen közel került a pótselejtezőhöz.
S ha este még Portugália is nyer Írországban, akkor…
